VMG Redivivus

Jó itt nekünk, tisztelt hölgyek s urak,
És látni boldogan, hogy ily sokan eljöttetek.
Van élő varázsa még a három betűnek:
A VMG, Három betűje, éveket áthatott, 
Védő Meleg Gazdagság a titok, mit adott.
Kérem, foglaljunk csendben mind helyet,
Amit ma élvezhetünk, múltat idéző üzenet.
Múltból lehettünk azok, kik itt talpalunk,
Most is őrizve álmunk, hogy még a régiek vagyunk...
De nélkületek, belátjuk, kik innen mentetek,
Értelme itt a szónak, ma nemigen lehet.
Nézzétek ismét úgy e büszke falakat,
Hogy benne lelketeknek záloga maradt.

Újraélesztjük most a régi szép napokat, 
Emlékszünk rátok, egymásra, és nevetünk sokat.
Gondolunk arra, hogy először volt a puszta fal, 
Hogyan lett benne egyre több jó és zavar.
Kik voltak elsők, a tudásban, tehetségben,
Vagy kik maradtak el, a küzdelem hevében.
Volt papucs, váltócipő, arany szőnyeggel fedett
Aula: ahol lány s fiú gond nélkül heverhetett.
Könyvtár, amelyből a könyvek fogytak rendületlenül,
És semmi nem volt drága, ha használatba kerül.

Elsőként láttunk kabinos nyelvi stúdiót,
 Zárt láncú rádióból szóltak népszerű dalok. 
Diákok válogatták a műsorokat, voltak újságok, 
Cikkek, sőt számtalan versírónk is akadt, 
A nyelvi labort aztán szétszedtétek hamar, 
Az enyészettel ért fel sok szerelő ifjú kar.
Fordítók írtak magyarra angol műveket,
És lelkesen dicsértünk próbálkozó művészeket.
Színjátszás tette teljessé tágas a tereket,
Együtt szerveztünk teltházas "ki mit tud?" esteket.
Zene volt mindig, mindegy könnyű vagy komoly
Élettől mozgott e ház, akár egy hangyaboly.
Kórus emelkedett világhírre s onnan tovább, 
Ünnepeltük Athén olimpiai győztes lánykarát.

Akármikor szerveztünk bulit vagy maszkabált
Ha kértük, tömegek töltöttek színjátszó fesztivált.
Volt dáridó, meg farsang, zűrös vagy izgató,
Nőnek öltözött be, ha kérték az igazgató.
Mennyi zenekar, csapat, és sportos seregek,
 Kupák, oklevelek, országos győztes serlegek,
 Sőt csoportos nemzetközi Kenguru versenyek,
Diákhét, mely visszanézve szinte döbbenet,
Hogy egész héten át zajlottak pörgős programok, 
Nem szólva arról, mikor évente kicsik és nagyok
 a Show-knak örültek, s mindig volt hozzá tanár.
Ki tudna ennyit egy-egy évben felmutatni már?
 Aztán a gólyabálok, ezer vetélkedő, nem kevés.
Forgószínpaddal álló osztály és kampány evés,
Volt buli reggel-este, s ha bent aludtak, néha éjjel, 
Előbb érdemként, majd joggal, és végül veszéllyel...
Klub zengett olykor War-pigs és sárözön,
Balhé nemegyszer, hogy a külsős, kinek köszön?
Legyen némi bevétel, vagy élmény szélesebb.
Lett zártkörű, bent jobb a pincsi, mint kint a széles eb.
Később a hagyományok szűntek, több új születik,
Előbb lelkes kicsik adtak végzősnek reggelit, 
Szerenádoktól zengett olykor fél Budapest, 
Aztán az alvás elmaradt, és lett a búcsúest.
Voltak, kik hoztak még újabb ötletet
Befogadó fesztivált, fakasztva könnyeket.
Szerencsést Vizky kocsival vitt haza, 
Más ablakon kiruccant cigizni, mert laza.
Jenes, ha hagyta motorra szállt nem egy,
Jenes bent nézte, hogy őmaga motorral hazamegy. 
Mert a sapka, sapka, egy jellegzetes fejen,
Megnézzük mind azóta, hogy bajusz is legyen.
Tíz évig csillárunk mily díszben villogott,
Letépte néhány, ki dobálva ballagott, 
De itt a fény megint, dolgoztak száz led-ért,
Ne bántsuk azt, ki sok pontot már elért.

De annyi jó volt, együtt szép annyi nap, 
Mivel tovaszaladt ez a negyedévszázad. 
Most itt vagyunk, kiket nem fog az idő,
A vágott fű is zöldül és újra kinő.
Mindenki friss, üde, a sok lány mily csinos.
A fiúk még férfiasabbak, és az se kínos,
ha itt-ott nagyobb számú lett a zakó,
A haj deres talán, az ész mégsem fakó.
Hölgyeknek karján, oldalán gyermekek,
S papák, jönnek éppen, hogy sulit keressenek.
Mert emlékük jó, vagy épp közel e ház,
Az ember mindent jól elmagyaráz.

Eltelt húsz és öt év, és mennyi izgalom,
Öröm és bánat hagyott nyomot a jól ismert falon.
Itt voltunk együtt bízva már fiatalon,
S reméltünk, éltünk, nem szűnt a bizalom.
A túljelentkezésről szinte alig hisszük el,
Tízszeresnél is több kinek pont e gimi kell.
Hogy munkánk gyümölcse egyre több elismerés,
Mert pozitív a mérleg, ha kell számvetés.
A csúcsra is felértünk, iskolák rangsorán,
Országos hatodik és legelső Budán.
Mindent elértünk, s most kicsit fáradunk,
De hisszük mégis, jövőre támadunk.
A változás, mi eddig sok próbára tett,
Nincs költségvetés, szabad döntésünk elveszett.
Hogy meddig tartunk nyitva, mások ügye lett.
Nincs állandó őrzés, csak napközi ügyelet.
Eltűnt a múlt, hétvégén zárva tartunk, 
És olykor szembenézünk, mi múlik épp mi rajtunk.
Riasztó rendszer, a sulinkra, mely vigyáz.
A rendszer riasztó, él mégis ez a ház.
Tanárok mentek el, nyugdíjba, vagy tova,
Nem tudjuk pontosan ki mikor és hova.
Mi állunk a vártán, pislákol régi tűz,
A háznak szelleme sok gondot csak elűz.
Akarjuk még sokan, hogy ezt a ideát
Őrizze meg a kor újabb száz éven át.
Még van ki ismeri sorsunknak lépteit,
Ha van, mi ideköt, támaszunk légy Te itt.
Legyetek régiek, iskolánknak őre
Mért álltatok régebben épp előre.
Mert, ha belőletek kivész az emlék,
Semmivé foszlik a tegnap és a nemrég.
Nem marad más, ha elhallgat a dal,
Repedt üveg, hulló cserép, omló téglafal...
Legyünk most mégis újraéledők,
Maradtak még tanárok, itt vagyunk én meg ők.
Eljött ma sok száz felnőtté vált diák,
Csendüljenek ismét fel a régi melódiák!
Zárószavam, most a köszönetre szól,
Hogy összejöttünk, tudjuk mind mi jól,
Egy nagy évforduló sok-sok munkát jelent, 
A szervező, a háznak lelke, Éva, szent.
Nélküle egyikünk se mondaná szavát,
Nem lenne helyszín, program, kolléga itt s barát. 
Mert Ő a mai napnak háziasszonya,
S hogy minden jó lesz, Ő a záloga.
Beszédem zártam, számat befedem.
A város szinte csak a major énnekem
Erről szól minden dalom és énekem.
Éva az őröm, mindezt neki köszönhetem.

Ajánlás:

Dicső szép hölgyek, fenséges jó urak!
Kik innen vettetek a nagysághoz utat.
Vegyétek észre, hogy e hely remeg,
S csak akkor éled újra, ha segítetek.
Ha támogatni minket bármi módot leltek,
Talán az ország jövőjére figyeltek.
Kérjük, mostantól ti is adakozzatok!
Itt megmaradni kéne, csupán ez az ok.

2024. május 10. Major 25

MaYoR - 2002-2017 © GPL