Vers mindenkinek, mégis

Eljött az est, a lágyan takaró,
Mindenre választ akaró,
Nyugalmat fel nem kavaró,
Inkább csak csendet zavaró.
Egy szóval: szalagavató.

Tehát meglesz a bál ma,
S mielőtt a nép kiabálna,
Hogy nincs a büfében málna…
Ruha lepi el, ki a bálna,
Sok lepel mást is bezárna.

Estélyiben mindenki szép itt.
S a smink is arcokat szépít,
Mert, aki díszletet készít,
Büszkeség tölti el képit.
Alice a kártya, szinte elszédít.

Több lesz, mint nagyszerű torna.
Emelkedett az a forma,
Mitől szorul gyomor ma.
Csípi szemünket a torma. 
Bár szívritmusunk tartja Dorka,

Megmondja ki, hova, mikor,
De kell ennyi lábhoz a szigor.
És ami ebből lesz: az szipor.
Nem megy, ha egy másokkal kitol
Az első húz, míg a többi tol.

Nem várunk síri csendre,
Ha siker a táncok rendje,
Került elég kelengye,
Csak a buksza engedje,
Magas a cicoma trendje.

Pedig nem rázzák a rongyot,
Csak javítják, amit rontott 
A természet: egy kibontott
Hajjal, ha éppen leomlott,
Vagyonért raknak fel kontyot.

Ifjaknak most nincsen híja,
Az ember csak számukat bírja,
S párjuk se fakadjon sírva, 
Ha parkettre most nem őt hívja
Csalásnak azt be ne írja.

Szép lesz, csak bírjuk állva. 
Nem vetünk kincset a sárba, 
Senki se maradhat árva,
Lepkévé vedlik a lárva,
Ha tetszik, jöhet a lárma.

A hölgyek elnyerték szívem,
Borulok térdre itt híven,
E számos hajlaton, íven
Elakad szemem, rímem.
Mert nem is vers illik: hímen.

Látva e pompát, csak állok.
Hát, jócskán akadnak bájok.
Szavam, ha nincs rá, az ál ok.
Mert azért vannak a bálok,
Hogy kérőt kapjanak lányok.

Uraim, éles a helyzet:
Önökön múlik a nemzet,
Fennmaradni, hogyha kellett,
Eddig mi tartottuk a tervet,
Mindenki ápolhat kertet.

Tudjuk, biz oka van annak,
Nők keringőt miért akarnak…
Nem néptánc kell a magyarnak,
Nálunk csak estélyit varrnak,
Az ifjak frakkban kavarnak.

Olyan ez, mint egy lagzi,
Gigászi, majori, igazi.
Fehér és fekete mind, aki 
E nászra családját hívta ki,
Kár, ezt már nem látja Taki.

No, de hát vannak egyebek:
Kell, hogy osztálytáncok legyenek,
Rossz fát tűzre ne tegyenek,
 Mutasson jól, pár fenegyerek.
Attól lesz a menete szép, kerek. 

Mindenik osztály ad apát-anyát:
Jön gumibot, tüll, kaftán és kabát.
Kinek még sosem hallottuk szavát, 
Kalapot szór vagy rázza a farát.
Egymást szereti ellenség, barát.

Érzem, lejár műsorom része.
Kérdezik, szerepem kész-e?
Mennék már, önmagam vésze,
Mielőtt repül a csésze,
Fejemet el mégse érje.

Zárom is soraim ezzel,
Hajamat, kérem, ereszd el!
Élhettek ti is e kereszttel,
Türelmet minden szó tesztel,
Vissza nem tart, csak menesztel.

Ha bezárt a bál, jön újra karó.
Torkunkban érzet, kaparó.
Tuti a díszlet és szupi, baró,
Az egész férfi-nyűvő, meg nőfaló,
Egyszóval: olyan szalagavató.

Ez tényleg frankó, eb ura fakó
Pia, ma ne legyen pint, se akó,
Józanul mehet a táncba Kató,
S minden földi és majori lakó!
Ne legyen gáz, nem lesz zakó!

Lassan megszakad a gége.
Iskolánk gyönyörű népe,
Tanárok, diákok éke,
Rokona, őse, fivére, nénje!

Ez volt a vers, minek vége.

MaYoR - 2002-2017 © GPL