Szonett a nőkhöz

Nem vagyok költő, hogy írjak szonettet,
mint akik ülnek múzsájuk ölén,
de betartom az illő etikettet,
s valami nőknek szólót elrímelek én:

Tudom, hogy rám míly elvárón figyeltek,
előttetek megállni alig van erőm,
akármit mondok hibát benne leltek,
kifogtok sajnos minden férfi tanerőn.

És mégis egyre érzem, nézve rátok,
értetek pazarlok minden vágyat, ifjúságot,
mert nélkületek nincsen semmisem.

Hiába is kutatnám át a nagyvilágot,
szakítva bimbózó vagy nyílt virágot,
csak ami bennetek van, csak azt keresem.

Nőnap

MaYoR - 2002-2017 © GPL