Szalagavatói Nem Beszéd

Nehéz nekem mostan előttetek állni,
S ebben a ricsajban bármit kiabálni.
Nem azokért teszem, akik nem figyelnek,
Csak mert hagyománya van a "nem beszédnek".
Rövidnek kell lenni, az időtök sürget,
Minek hallgatnátok ezt az öreg ürgét
Tovább, néhány percnél, miből egy is elég,
Ha lehet, lenyelem szavaimnak felét.
Éppen annyit mondok, mint amennyit muszáj,
Ne rohadjon rátok a sok nejlon uszály,
Vagy ez a nagy öltöny ne soká ne izzasszon,
Sietek, amúgy is, vár otthon az asszony.

Eljött az a nagy nap mire készültetek,
Nem is hallgatnátok hosszas beszédeket.
Én sem húznám itten túl soká az időt,
Ha nem volna tisztem most is mi azelőtt:
Emlékeim szerint eddig csak egy évben
Hallgattam, mert attól a naptól jót nem reméltem.
Nem beszéltem arról, minek tettem volna,
Ami éppen akkor a szívemet nyomta!

Ez a nap most más lesz, őszintén remélem,
A dísztermet őrzöm, őrszemmel kísérem,
Minden lépésetek árgus szemem látja,
Mindegy, hogy mobilját épp hova hajintja,
Ősei közt volt-e nyugdíjba ment ninja.
Mindegy van-e neki, vagy nincsen kabátja,
S hogy szegény vagy gazdag az unkokabátyja
Öltöző és zuhany be van kamerázva,
És az égész világ mindenetek látja.
Az volt a vágyatok legyen világ, való,
Lesz vagy nem lesz mtv1 elnök Baló.

Egyszóval ez évben rendben leszen minden.
Nem leszünk mi messze, nem mozdulunk innen.
Nézzük, mit csináltok, vagy tenni akartok,
Oldalunkon lógnak láthatatlan kardok.
Az évet is eggyel visszább tekergettük,
Észre sem vettétek, s tavalyt ünnepeljük,
Mert ott beszédemmel, annak hiányával,
Leállott az idő, s még most is tegnap van.
A Meghívótokat vegyétek csak kézbe,
Rá fogtok döbbenni, lám, kaphattok észbe.
Mert, ha nem akarom, nincsen továbblépés.
Mennyi az eredmény? Csak egy évnyi késés.
Kétezer kettő van, s annak januárja,
Mely a jelen időt e napon bezárja.
E napra hívtatok mindenkit, ki elgyütt,
S kezdhetjük az évet, most mégegyszer együtt.

Mert, mind aki ide sietett ma este,
Az invitálásban a múltat kereste,
És ahogy azelőtt szépen megígértem,
Az ünnephez szólok majdnem minden évben,
Mint a kongresszuson, ha nem volt megoldás,
Az utolsó percben megálltak az órák.
Ami tavalyra nem sikerült egészen,
Lám még ezen évben újra itt van készen:
Teljesült az idén, minden hagyományunk
A táncok körében évfolyamot látunk
Ami eddig illett, negyedikes zömben,
Legalább így láttam bent az öltözőkben.

Nincsen sánta latin egyveleg mixtúra,
Sem tejelő párok "Kondorosi" módra.
Tánc lesz a javából, ritmusos és ékes
Csábító hölgyekkel, vonaglóan édes.
Urak fognak itten virtusosan lépni,
Békés oldalbordát egymásról letépni.
Összeállt a program, ez az ami fontos,
Ifjak lányok közül senki sem bozontos.
Olyan pazar ruhák libbennek előttünk,
Mint amilyen vadat régen sose lőttünk.
Délceg fiúk duhaj lépteinek sorja
Elszégyenít minket, s gondolunk a korra,
Mikor még a lábunk a ritmussal forra,
S a táncra gondoltunk, nem pedig a borra.
De ha lesz még köztünk büszke apa egy pár,
S fürge édesanya, kit a konyha nem vár,
Övéké a parkett e bálunknak végén,
Nem láttam szebb zárást e falak közt még én.

Tehát táncra magyar, vagy akinek lába
Dobog itten a sok dallam ritmusára.
Mert ha itten élünk és nem amerikába,
Mikor szívünk pezseg, lelkünk se lész kába.
Az a sok-sok próba ne vesszen hiába,
Az elköltött múltból lépjünk át a mába.

Ezzel szavaimat íme berekesztem,
Mert az izgalomtól kissé berekedtem.
Bevallom, ma eddig még ebédet sem ettem,
Elszálltak a percek apránként felettem,

Búcsú szalagokkal díszített diákok!
Új évet és szép bált ezennel kívánok!

MaYoR - 2002-2017 © GPL