Szebedy Tas: Az érett asszony szonettje

Asszony, a lelked ismer ezer álmot,
megéltél annyi sokatmondó évet,
hajadban ösvényt számos fésű szántott,
a szíved minden távba belerévedt...

Téged, mint jó aszút a lassú évek,
az elmúlás édes zamattal áldott,
s ha van még íze az igaz kenyérnek,
kezedből vett az élet érte vámot.

Zavartan lépek gyermekként elébed:
mikor, merre jártam? Úgyis tudsz te mindent.
Próbáltam tagadni rosszat, jót ígértem,

hiába szaggattam szét sok ezer ruhát,
megértő mosollyal nézel rajtam át.
és enni adsz, ha végre hazatértem.

Nőnap

MaYoR elektornikus napló - 2002-2018 © GPL