Szebedy Tas: Az érett asszony szonettje

Asszony, a lelked ismer ezer álmot,
megéltél annyi sokatmondó évet,
hajadban ösvényt számos fésű szántott,
a szíved minden távba belerévedt...

Téged, mint jó aszút a lassú évek,
az elmúlás édes zamattal áldott,
s ha van még íze az igaz kenyérnek,
kezedből vett az élet érte vámot.

Zavartan lépek gyermekként elébed:
mikor, merre jártam? Úgyis tudsz te mindent.
Próbáltam tagadni rosszat, jót ígértem,

hiába szaggattam szét sok ezer ruhát,
megértő mosollyal nézel rajtam át.
és enni adsz, ha végre hazatértem.

Nőnap

MaYoR - 2002-2017 © GPL