A neved

Száll rám a füst, a kályha hangja, 
Melyben parázs a szerelem, 
S ha már kihűlt, az éj harangja
Újra meggyújtja hamvadó szívem.
Mert hideg és meleg a neved:
Nincs duruzsolás, csak veled.

Rossz minden, néha fáj a szó.
Miben bízhattam: elveszett.
Egymásért tenni volna jó.
Egyre ritkábban adsz kezet.
Mert fény és árnyék a neved:
Nincs megenyhülés csak veled.

Szemed tükrében látom magam:
Öregszem, utálom az időt,
Mely elemészti múltamat,
S nem kínál izgató jövőt.
Mert teremtés, múlás a neved:
Nincsen születés csak veled.

Királyi kincsem, mit sem ér.
Gazdagnak lenni szánalom.
Uralmat hazugsággal cserél,
Ha gőgöt növeszt a hatalom.
Mert lerántja leplem a neved:
Nincs igaz kormányzás csak veled.

Hiába szól dicsérve százezer...
Tettektől a szó el nem szakít.
Azt látom, amit elveszel.
Vád vagy ígéret nem vakít.
Mert őszinteséged a neved:
Hitemet kérlek, el ne vedd!

Dacom, ha van, már keserű.
Félek, mert érted rettegek.
Léptünk vigyázza keselyű,
Gyűlnek a vészes fellegek.
Mert féltő kiáltás a neved:
Nincs kiút mással, csak veled.

Állok előtted védtelen.
Vágyom utánad: otthonom. 
Vallomásomat sem merem
Suttogni, fogadsz-e nem tudom. 
Mert édes tiltás a neved:
Megnyugvás nincsen nélküled.

Mosolyogsz, hogy kevés ez így.
Koldus lettem. Szavam üres.
Életem tékozlás, mást ne higgy!
Semmimért kérlek, hogy szeress!
Beteljesít, szerelmem, a Neved,
S hiányom adja teljességedet.

2024. március, Nőnap

MaYoR - 2002-2017 © GPL